motor-sport.hu

Ralikrossz: Lydden Hill, 13 évvel később: avagy a címvédő duplája

Wed, 15 Apr 2009 18:50:05 +0200

2009. április 12. és 13. között Lydden Hillben kezdetét vette az új ralikrossz Európa–bajnoki sorozat, amely 11 évnyi szünet után tért vissza szülőhazájába, Nagy–Britanniába. Míg 1996–ban az ötszörös Európa–bajnok Kenneth Hansen, addig 2009–ben a 14–szeres Európa–bajnok – Kenneth Hansen nyert.

2009 húsvétja nemcsak a keresztény naptárakban lett csupa piros betűvel szedve, de a ralikrossz rajongók számára is három felkiáltójeles ünnepnapnak számított. Ugyanis 11 évnyi hosszú vándorút után idén húsvétkor a tékozló fiú hazatért az atyai házba, és 1998 után újra Nagy–Britanniába látogatott a ralikrossz–sport krémje, az Európa–bajnoki mezőny. A 11 évvel ezelőtti futamot az Írországban található Llanelliben rendezték, és az a hétvége a még jelenleg, 63 évesen is aktív, egykori Európa–bajnok svéd Per Eklund győzelmével zárult.

Több mint egy évtized alatt természetesen rengeteg minden változik egy sportág életében, és ez alól a ralikrossz sem jelent kivételt, ám belepillantva a legutóbbi, 1996–os Lydden Hill–i Eb–futam eredménysorába, izgalmas kép tárul az ember szeme elé: 1. Kenneth Hansen, 2. Per Eklund, 3. Michael Jernberg, 4. Jean–Luc Pailler, 5. Will Gollop, 6. Ludvig Hunsbedt. Így festett 1996–ban az “A”–döntő végeredménye a királykategóriában.

Összehasonlításképp álljon itt a 2009–es nyitófutam végeredménye – ugyancsak a Lydden Hill–i pályáról: 1. Kenneth Hansen, 2. Sverre Isachsen, 3. Jean–Luc Pailler, 4. Jussi Pinomäki, 5. Guttorm Lindefjell, 6. Michael Jernberg, 7. Ludvig Hunsbedt, (…) 10. Per Eklund. Azt hiszem, erre szokták azt mondani, hogy nincs sok új a Nap alatt, és én ehhez hozzátenném azt a kis szubjektív megjegyzést, hogy szerencsére. Igen, szerencsére még a mai fiatal szurkolók is versenyről versenyre a csodájára járhatnak ezeknek a ralikrossz hőskorából jött legendáknak a legújabb vas a vas elleni, késhegyre menő, a végletekig férfias vívásainak.

Angliából jelentem, az aranygeneráció tagjai közelítve a félszázhoz is köszönik szépen, jól vannak, élnek és virulnak, és továbbra is évtizedeket képesek fiatalodni a volán mögött egy–egy verseny alkalmával. És köztük ott vannak a fiatalabb generáció képviselői, akik a pályán nem ismernek semmiféle tiszteletet, és futamról futamra fiatalos lendülettel törnek rutinosabb kollégáik babérjaira. Nekünk, halandó szurkolóknak, a sportág szerelmeseinek pedig csupán annyi a dolgunk, hogy hátradőlünk, és élvezzük a show–t. És, hogy mi teszi különösképpen széppé, vonzóvá ezt a sportágat? Hogy szinte sosem kell csalódnunk ezekben a fiúkban, családapákban és – nagypapákban.

Ezúttal sem kellett. Pedig magasra volt téve a léc, ugyanis hatalmas várakozások előzték meg az új, 2009–es Európa–bajnokságot, és különösen annak angliai nyitányát. Húsvétvasárnap a szabadedzésekkel, majd az időmérőedzéssel és az első selejtezősorozattal vette kezdetét a Lydden Hill–i ralikrossz őrület, és az új szezon legelső versenynapja a királykategóriában a norvég Sverre Isachsen uralmát hozta.

A kiváló Ford–pilóta előbb az időmérőedzésen, majd az első selejtezőn is abszolút leggyorsabb időt repesztett, utóbbin több mint másfél másodpercet vert a második időt futó Kenneth Hansenre, több mint két és felet a harmadik Michael Jernbergre, a negyedik leggyorsabb Ole Kristian Nottveitnek pedig már több mint négy és fél másodpercet osztott ki!

Isachsen tehát bődületes tempóban kezdte az év első versenyét, és rögtön nyilvánvalóvá tette riválisai számára, hogy idén (is) komolyan kell vele számolni, ami az Eb–címért folytatott harcot illeti. Ahogy azonban azt sejteni lehetett, a verseny hétfői zárónapjára a többi nagymenő is felvette a ritmust, és felzárkózott a norvég versenyző szintjére, így a helyszínre kilátogató több ezer szurkoló (Pat Doran, hazai versenyző, a Lydden Hill–i verseny “lelke” 15 ezres nézőszámot emlegetett a verseny utáni sajtótájékoztatón) a végletekig kiélezett csaták tucatjait izgulhatta végig a pálya szélén.

A második selejtezősorozat legjobb idejét Ludvig Hunsbedt érte el, aki ezzel életben tartotta “A”–döntős reményeit, miután a vasárnapi első selejtezőben defekt miatt csak a 21. időt futotta. Mindeközben Hansen újabb abszolút második helyével jókora lépést tett a pole pozíció megszerzése felé, főleg mivel Isachsen erejéből ezúttal “csak” egy 4. helyre futotta.

Aztán, a harmadik selejtezősorozat végeztével immár biztossá vált, hogy a címvédő rajtolhat majd az új évad első versenyén az első rajtkockából, mellőle pedig a jól hajrázó Jernberg várhatta az “A”–döntő startjelét, míg Isachsen számára az első napi remeklés végül “csupán” a második soros rajthely megszerzéséhez bizonyult elegendőnek.

Több nagynevű versenyző is csak szenvedett a verseny során. A svéd Stig–Olov Walfridsson például értékelhető eredmény nélkül zárta a versenyt – az első selejtezőben ugyan még bebirkózta a jobb hátsó defektes Cliót a 19. helyre, közvetlenül a verseny egyetlen magyar résztvevője Fodor György mögé, ám a második selejtezőben éppen a magyar versenyző Toyotájának oldalán bontotta le Cliója elejét, amikor – a többszöri piros zászlós figyelmeztetés ellenére – teljes gázzal belerongyolt a futóműsérülést szenvedő, és a Joker–kört eltorlaszoló Carinába. A harmadik selejtezőben aztán technikai gondja adódott a svédnek, aki így tehát értékelhető eredmény nélkül zárta a versenyt.

Ami pedig Fodort illeti, ő az imént említett második selejtezőbeli incidenst leszámítva, a másik két selejtezőt különösebb probléma nélkül vette, becsülettel helytállt a bivalyerős mezőnyben, és végül a 21. helyen zárta a versenyt. És a depóban persze (már–már megszokott módon) a magyar zászló lobogott a legmagasabban, mintegy hirdetve a sportágalapító házigazdák irányába, hogy Magyarország is szerves és tevékeny része ennek a gyönyörű sportágnak.

A nagymenők közül amúgy nemcsak Walfridssonnak adódtak nehézségei a selejtezők során, hanem például honfitársának, Andreas Erikssonnak is, aki alatt egész hétvégén dadogott az új technika, és aki épphogy csak megcsípte a “C”–döntő utolsó rajtkockáját. A “C”–fináléban viszont valósággal megtáltosodott vasparipája, és az utolsó helyről rajtolva, okos taktikájának is köszönhetően (egyből kiment a Joker–körre, amíg a többiek egymással vívtak az első kanyarban), megnyerte a futamot, és ezzel feljutott a “B”–döntő utolsó rajtkockájába. Onnan viszont később már nem sikerült előrébb jutnia – egy centimétert sem! A Fiesta ugyanis ismét megadta magát, és ott ragadt a rajtrácson.

A “B”–döntőt a 4. helyről rajtoló Guttorm Lindefjell nyerte meg, aki mintegy Eriksson “C”–döntős mutatványát lekopírozva, szintén azzal nyert rengeteget, hogy egyből az első körben a Joker–kört választotta. Honfitársa, Hunsbedt a leintés előtt mindent elkövetett annak érdekében, hogy megelőzze őt, és – a tavaly megszokott papírforma szerint – bejusson az “A”–döntőbe, de ez végül Lindefjellnek adatott meg.

Az “A”–döntő izgalmait, fordulatait tekintve minden képzeletet felülmúlt, és méltó módon tette fel a koronát erre az amúgy is ragyogó színvonalú versenyhétvégére. A rajtot mindenki hasonlóan jól kapta el, majd az első kanyarhoz érve Jernberg, Pailler és Lindefjell a Joker–kör, a többiek, Hansen, Isachsen és Pinomäki pedig a hagyományos nyomvonal mellett döntöttek. Isachsen rögtön kemény támadásba lendült az első hely megszerzéséért, és már az első kanyarban többször megkoccolta picit hátulról Hansen Citroenjét, ezzel mintegy nagyobb tempóra sarkallva a címvédőt. Mindeközben Jernberg és Pailler nagyszerű pozícióban tértek vissza a Jokerről, és kihasználva az élen állók kakaskodását, szépen lassan
A címvédő győzelemmel kezdte az új évadot megkezdték a felzárkózást.

A harmadik kör megkezdésénél a nézőtérről úgy tűnt, az akkor a negyedik helyen haladó Jernbergnek mutatkozik a legnagyobb esélye a győzelemre (mivel az élen álló kettősnek még érkeznie kellett a Joker–körre), ám egy hirtelen jött defekt miatt az egyik kanyarban elszállt a Skoda, és vele Jernberg dobogós reményei is. Ezután már némileg egyértelműnek tűnt, hogy a végső győztes kiléte a Hansen–Isachsen különpárbajból fog kikerülni, habár az első divízió I.–es versenyét futó finn Jussi Pinomäki is pusztán néhány méteres követési távolságból szemlélte az élen álló kettős küzdelmét, és aligha habozott volna akár egy másodpercig is, ha a sors ráosztotta volna a nevető harmadik szerepét.

Ez azonban nem következett be, és a verseny valóban Hansen és Isachsen között dőlt el, még pedig a legutolsó körben, ha úgy tetszik, a legutolsó kanyarban! Az utolsó körhöz érkezve Isachsen vezetett, mivel Hansen egy körrel korábban, az élről kislisszolt a Joker–körre, amit norvég riválisának is meg kellett még tennie az utolsó körben. Az alternatív nyomvonalról végül szó szerint csupán centiméterekkel a 14–szeres Európa–bajnok svéd mögé jött vissza Isachsen, aki így kénytelen volt megelégedni a második hellyel a 2009–es szezon első Eb–futamán. A harmadik helyen a francia Pailler végzett, aki tehát – a tavalyi évhez hasonlóan – idén is nagyszerűen kezdte az évet.

A negyedik helyet az a finn Jussi Pinomäki szerezte meg, aki még a hétvége elején a versenyre kitűzött célját firtató kérdésemre azt felelte, hogy olyan erős a divízió I. mezőnye, és neki annyi mindent kell még tanulnia a számára új kategóriáról, hogy egyszerűen el se tudja képzelni, hogy rögtön az első versenyén fel tudja majd venni a többiek ritmusát, majd ehhez egy keszeg mosoly kíséretében annyit még azért hozzátett, hogy “De majd meglátjuk!”. (…) Nos, megláttuk!

Mint ahogy láthattuk azt is, hogy a címvédő nélkül maradt divízió I./A–ban (ahol tavaly ugyebár Pinomäki lett az Európa–bajnok) az idén minden bizonnyal sokkalta szorosabb küzdelmeket láthatunk majd az előkelő helyekért, mint a tavalyi évben, amikor a finn versenyzővel tulajdonképpen senki sem tudta hosszútávon tartani a lépést.

A mezőny kiegyenlítettségéről sok mindent elmond, hogy az az Olivier Bossard, aki tavaly egyedüliként tudta időnként meg–megszorongatni a bajnoki címet megszerző Pinomäkit, és akit semmilyen komolyabb technikai probléma nem hátráltatott a versenyhétvégén, a 2009–es Eb–szezont egy szerény negyedik hellyel indította. Lydden Hillben ugyanis egész egyszerűen többen is tartósan gyorsabbnak bizonyultak a francia kiválóságnál, mint például a versenyt megnyerő orosz Eduard Leganov, a második helyen végző, mindössze 17 éves norvég szupertehetség, Mats Lysen vagy a harmadik helyet megkaparintó svéd David Johansson. Remélhetőleg egész évben a mostanihoz hasonló, izgalmas küzdelmeket láthatunk majd ebben a kategóriában is.

Az új divízió II. (amely tulajdonképpen az RX–kupa utódjaként funkcionál) első futamát a papírformának megfelelően, a belga Jos Sterkens nyerte meg vadonatúj Ford Focusával. Ez a kategória az első futam alapján sajnos korántsem ígér olyan izgalmas versenyeket, mint a másik két divízió. A svéd Per Nicklas Lööv a gazdasági válságra, a címvédő (mármint az RX–kupa címvédője) belga Michael de Keersmaecker spórolásra hivatkozva lépett vissza az idei indulástól, és ez nyilvánvalóan nem tett jót a kategória ázsiójának. Remélhetőleg a régi divízió II.–ből érkező cseh Roman Castoral hamar megszokja majd a hátsó kerékmeghajtást, és méltó kihívója lesz Sterkensnek.

2009, Ralikrossz Európa–bajnokság, első futam, Lydden Hill (Anglia) – eredmények:

Divízió I.: 1. Kenneth Hansen (svéd, Citroen C4), 2. Sverre Isachsen (norvég, Ford Focus), 3. Jean–Luc Pailler (francia, Peugeot 207), 4. Jussi Pinomäki (finn, Citroen C4), 5. Guttorm Lindefjell (norvég, Skoda Fabia), 6. Michael Jernberg (svéd, Skoda Fabia), 7. Ludvig Hunsbedt (norvég, Volvo S40), 8. Pat Doran (angol, Ford Fiesta), 9. Ole Kristian Nottveit (norvég, Ford Focus), 10. Per Eklund (svéd, Saab 93), 11. Andreas Eriksson (svéd, Ford Fiesta), (…) 21. Fodor György (magyar, Toyota Carina E).

Divízió I./A: 1. Eduard Leganov (orosz, VW Polo), 2. Mats Lysen (norvég, Renault Clio), 3. David Johansson (svéd, Peugeot 206), 4. Olivier Bossard (francia, Citroen C2), 5. Thommy Tesdal (norvég, Opel Corsa), 6. Timur Timerzyanov (orosz, Renault Clio).

Divízió II.: 1. Jos Sterkens (belga, Ford Focus), 2. Patrick Mertens (belga, VW Polo), 3. Viktor Muzik (cseh, BMW 321).

250 kcm: Talmácsi a második sorból rajtol

Sun, 12 Apr 2009 09:26:00 +0200

Megint megtréfálta a motorosokat a sivatag Katarban. A 250–esek időmérő edzése még a korábban tervezettnél is később, valóban éjszaka kezdődött, egy zápor miatt ugyanis el kellett halasztani a rajtot a Losail–pályán. Talmácsi Gábort azonban ez sem zavarta meg, a Balatonring Team motorosa az előkelő hatodik rajthelyet szerezte meg.

Az aszfalt ugyan gyorsan felszáradt, az erős szél azonban megnehezítette Talmáék dolgát.
Végül majdnem hajnali fél kettőig tartott az időmérés, amit egyértelműen a spanyol Álvaro Bautista uralt, ő indulhat az élről a vasárnapi Katari Nagydíjon.

Talmácsi Gábor tovább javította azt az idejét, amivel megnyerte a pénteki szabadedzést, és, ahogy ígérte a világ legjobbjaival csatázik folyamatosan, élete első 250 köbcentis versenyhétvégéjén.

Kétszer ment ki a bokszba kerékcserére, és többször megjavította a legjobbját, az edzés végén futotta a legjobb körét. 2:01.693–as ideje a hatodik helyhez volt elég, vagyis a második sorból rajtolhat.

A Katari Nagydíj vasárnap este 20:15–kor kezdődik, minden magyar szurkoló élőben láthatja a Balatonring Team pilótájának futamát az m1–en.

Talmácsi Gábor nyilatkozata:
“Elégedett és boldog vagyok az életem első 250–es időmérőedzésén elért eredménnyel. Az eső és a várakozás miatt nehéz volt motorozni, nagyon későn fejeztük be az edzést. Úgy érzem, nem tudtam kihozni a száz százalékot a gépből, mert az erős szél meggátolt a jobb időeredmény elérésében. Nagyon kellett koncentrálni. Az első futómű beállításával még vannak problémáink, de felkészülten várjuk a holnapi versenyt. Egy jó bemelegítő edzéssel véglegesíthetjük a beállításokat, és így eséllyel vehetem fel a versenyt a többiekkel. Nehéz lenne megjósolni, hogy mi várható, de az már látszik, hogy Álvaro és Aoyama nagyon gyorsak. Ez lesz az első nagydíjam ebben a kategóriában, ha az első öt hely valamelyikén fogok végezni, akkor elégedett leszek a teljesítményemmel.”

Az időmérő élmezőnye:
1. Álvaro Bautista (Mapfre Aspar Team, spanyol, Aprilia) 2:00.677
2. Hiroshi Aoyama (Scot Racing Team, japán, Hondaa) 2:00.777
3. Mike di Meglio (Mapfre Aspar Team, francia, Aprilia) 2:01.113
...
6. Talmácsi Gábor (Balatonring Team, Aprilia) 2:01.693

Forrás: Balatonring Team

250 kcm: Talmácsi Gábor meglepte a mezőnyt Katarban

Sat, 11 Apr 2009 10:00:00 +0200

A magyar világbajnok megnyerte élete első szabadedzését a 250 köbcentis mezőnyben, pénteken Katarban. Sem a szél, sem a csúszós, piszkos pálya nem zavarta Talmácsi Gábort, akinek a bravúros kezdés erőt ad a folytatáshoz.

A lehető legjobban kezdődött Talmácsi Gábor 250–es karrierje a gyorsaságimotoros–világbajnokságon. A Katari Nagydíj első szabadedzését ugyanis megnyerte a magyar pilóta.

Ki ne emlékezne rá, hogy Gábor 2007–ben világbajnok volt a nyolcadliteresek között, ennek ellenére nem sokan gondolták volna, hogy rögtön ilyen fantasztikus eredménnyel kezdi 250–es pályafutását. A magyar idő szerint péntek este fél kilenckor rajtoló 45 perces edzésen egyébként közel sem voltak ideálisak a feltételek. Bár, a pálya felszáradt a korábbi esők után, de az erős szél rengeteg homokot fújt az aszfaltra, emiatt sok pilóta szenvedett a tapadással.
Gábor az Apriliával az edzés legelejétől a végéig uralta a mezőnyt. Ő volt az első, aki 2 perc 3 másodpercen belüli időt motorozott, és a 16 kör alatt, amit megtett, folyamatosan javította az idejét. Végül 2:02–n belül csak ő, és az előzetesen a katari futam nagy esélyesének kikiáltott spanyol Álvaro Bautista tudott menni. Gábor teljesítette, amit a téli tesztek után megígért, vagyis harcban van a 250 köbcentis kategória legjobbjaival.

Talmácsi Gábor nyilatkozata:
“Nagyon boldog vagyok, mert megjavítottam azt az időt, amit a hét elején a teszteken futottam. Ez azért nagy fegyvertény, mert a teszteken nem voltam olyan eredményes, mint ahogy vártam. Ez egy remek idő, ami azt mutatja, hogy ott lehetünk az élmezőnyben, de persze ez még nem időmérő volt és nem is verseny, viszont a jó teljesítmény erőt ad a folytatáshoz. Az elején még piszkos volt a pálya, alig volt tapadás, holnap a körülmények jobbak lesznek, és biztos, hogy a többiek is gyorsulni fognak. Megtaláltuk a jó beállításokat, így jó kilátásokkal várjuk a holnapi időmérő edzést.”

A Katari Nagydíj első szabadedzésének dobogósai:
1 Talmácsi Gábor (Balatonring Team, Aprilia) 2:01.902
2 Álvaro Bautista (Mapfre Aspar Team, spanyol, Aprilia) 2:01.943
3 Mattia Pasini (Team Toth Aprilia, olasz, Aprilia) 2:02.196

Szombaton egy újabb szabadedzés, majd késő este a rajtsorrendet eldöntő villanyfényes időmérő vár a mezőnyre.

Forrás: Balatonring Team

Tereprali: Itt a válság újabb áldozata: a Mitsubishi kiszáll a Dakarból!

Wed, 4 Feb 2009 11:30:11 +0100

Ha egyetlen területet kellene megemlítenünk, amelyet a legeslegrosszabbul érint(ett) a napjainkban is tomboló világgazdasági válság, akkor alighanem habozás nélkül rávágnánk, hogy Japán, és azon belül is a technikai sportok világa.

A Honda Forma–1–ből, a Subaru és a Suzuki WRC–ből, valamint a Kawasaki MotoGP–ből való kiszállása után ugyanis ma egy ötödik nagy japán gyártó, a Mitsubishi is hivatalosan bejelentette, hogy kiszáll az általa eddig leginkább preferált sportágból, ez esetben a terepraliból, és ezzel egyidejűleg természetesen a Dakarból is!

“A Mitsubishi Motors Corporation a mai napon hivatalosan bejelentette döntését, miszerint felhagy a tereprali–versenyeken való részvétellel, mindenekelőtt a legendás Dakar–ralin való indulással. A hirtelen bekövetkező gazdasági világválság arra kényszeríttette a vállalatot, hogy a jövőben szűkösebben gazdálkodjon anyagi forrásaival, ez vezetett a ma bejelentett döntés meghozatalához”– olvasható a www.mitsubishi–motors.com–on, a Mitsubishi hivatalos közleményében.

Ez azt jelenti, hogy a Dakar–rali elveszítette eddigi történetének legsikeresebb autómárkáját, a Mitsubishi ugyanis összesen 26 részvétele alkalmával nem kevesebb, mint 12–szer nyerte meg a legendás tereprali–viadalt az autósok mezőnyében. Ráadásul egyáltalán nem a régmúltra tehető a Mitsubishi legnagyobb fénykora a Dakaron, hiszen 2001 és 2007 között zsinórban hétszer nyerte meg a versenyt a japán gyár valamely versenyzője.

2002–ben és 2003–ben például a japán Maszuoka Hirosi nyert; 2004–ben, 2005–ben, valamint 2007–ben az a francia Stephane Peterhansel győzött, aki korábban hatszor motorral is megnyerte a Dakart, és ezzel a viadal történetének valaha volt legsikeresebb versenyzője; 2006–ban pedig a szintén francia, egykori sí–világbajnok Luc Alphand vezette diadalra a Mitsubishit.

Hát most többek között ők azok, kiegészülve a 2004–ben motorral szintén Dakart nyerő spanyol Joan Nani Romával, akik egyik pillanatról a másikra munkanélkülivé váltak. Négy egykori Dakar–győztes kiválóság vesztette tehát el kenyéradóját a Mitsubishi mai bejelentésével! Úgy gondolom, hogy gyászol a világ autósportja, melyet újabb hatalmas veszteség ért.

Reméljük persze, hogy a fenn említett négy nagyszerű pilótát a jövőben is egytől egyig viszont láthatjuk majd a Dakarokon, mint gyári versenyzőket, noha ezt jelen pillanatban nehéz elképzelni. Tudniillik a “sok az eszkimó, kevés a fóka” szomorú esete áll fenn jelenleg, mivel a Mitsubishi kilépésével mindössze két gyári csapat marad (ha marad...) a Dakarban: a Volkswagen és a BMW. Reméljük, hogy a német autógyárak nem járnak ugyanúgy, mint a japánok...

Dakar: Giniel de Villiers szakaszgyőzelemmel ünnepelhetett!

Sun, 18 Jan 2009 09:50:52 +0100

A VW csapat előzőnapi anti–versenyzése után nem túl boldogan nyilatkozott az összetettben vezető Giniel de Villiers, akinek rá volt írva az arcára, hogy szerette volna végleg bizonyítani, hogy valóban ő a legjobb, és megérdemelten nyeri a 2009–es Dakart. A zárónapon megengedte neki mindezt csapata, és nyert is.

A jelek szerint Giniel de Villiers csak kikönyörögte valahogy a Volkswagen csapat vezetőségénél, hogy az utolsó szakaszon újra versenytempóban közlekedhessen, és demonstrálhassa, valóban teljesen megérdemelten aratja pályafutása első Dakar–elsőségét 2009–ben, és válik ezzel a Dakar történetének hivatalosan legelső afrikai győztesévé, groteszk módon, épp az első, nem Afrikában rendezett Dakaron.

A híres mondás, miszerint “Senki se lehet próféta a saját hazájában”, tehát ismét beigazolódott Giniel de Villiers mostani sikerével, akinek úgy fest, csak el kellett hagynia anyakontinensét, ahhoz hogy végre megtörjön a jég, és egyszer ne csak majdnem, hanem végre valahára teljesen is megnyerje a Dakart.

Mielőtt bárki egy percig is megkérdőjelezné a dél–afrikai Volkswagenes végső sikerének jogosságát, előbb mindenki számoljon el szépen lassan 3–ig magában, majd vegye sorra a száraz tényeket, a statisztikákat, melyek sosem hazudnak. A versenyt sikeresen befejező pilóták közül, Giniel de Villiers–en kívül mindössze a Mitsubishis Joan Nani Roma volt képes megnyerni egyetlen egy szakaszt (azt is tudjuk, hogy milyen körülmények között: VW–féle ’Várjuk–be–egymást–gyerekek’ játék az utolsó előtti szakaszon), miközben a végső győztes dél–afrikai összesen 4 napon is a leggyorsabb időt repesztette, amellett, hogy a mezőny talán legkiegyensúlyozottabb tagjának is számított egyidejűleg. Mint ahogy már hosszú évek óta annak számít. Kétség se férhet hát hozzá, hogy jó helyre került a “bajnoki cím” az autósoknál is, csakúgy, mint a motorosoknál.

A Volkswagennek pedig meglett a kettősgyőzelem is rögtön a történelmi első Dakar–győzelmük alkalmával, ugyanis de Villiers csapattársa, az amerikai Mark Miller is épségben behozta autóját a Buenos Aires–i célba, és végül 9 perccel elmaradva márkatársától végzett a 2. helyen. A dobogó legalsó fokán pedig Miller honfitársa, az egykor szintén gyári VW–es menőnek számító, ám most már jó ideje Hummerrel versenyző, Robbie Gordon végzett, aki szombaton már csak arra figyelt, hogy biztosan megőrizze előkelő pozícióját.

Finoman szólva sem sokkal nyerte amúgy a napot de Villiers, akitől a zárónapon mindössze két másodperccel maradt el a BMW–vel versenyző orosz, Leonid Novitskiy, aki összetettben — nem gyári versenyző létére — a pazar 8. helyen zárt, és csupán további 15 szekundummal a Nissanos lengyel, Krzysztof Holowczyc, aki pedig a még zseniálisabb, 5. helyen végzett összesítésben, ám ennek ellenére nem ő lett a legjobb Nissanos. Ugyanis a norvég Ivan Erik (becenevén Ivar) Tollefsen, aki szintén a japán márkát erősíti, a 4. helyen zárta a 2009–es Dakart. Az ő teljesítményét már szándékosan nem illettem jelzőkkel, mivel azt szavakkal már talán le sem lehet írni, milyen nagy tettet vitt végbe a norvég versenyző azzal, hogy az összetett verseny 4. helyére kormányozta be a Nissant.

Egy 3. Nissanos, a magyar Palik László is remek Dakart tudhat a háta mögött, ugyanis végig az élmezőny közelében harcolt, és volt, hogy a top 10–be is befért az összetett eredménylistán, ám az utolsó előtti napon (sok társához, például a Mitsubishis Romához hasonlóan) 12 órás időbüntetéssel sújtották, ami miatt visszaesett egy kicsit a tabellán, ahol ezzel együtt is a dicséretes 21. helyen zárt.

Palik végső helyezése egy ideig nem volt hivatalosnak tekinthető, mivel a magyar pilóta csapata fellebbezett a versenybíróság döntése ellen, ám vasárnap hajnalra virradóra az ítészek meghozták végső döntésüket, és ahogy azt előre sejteni lehetett, Palikék maradtak a 21. helyen, igaz, legalább az óvási díjat visszapengették nekik, mintegy beismerve, hogy kétségtelenül ők, a rendezőség is ludas a dologban...

Szalay Balázs közvetlenül Palik mögött, a 22. helyen zárta a 2009–es Dakart, a 3. magyar induló, Liszi László pedig az 52. pozícióban. Magyar szempontból mindenféleképp sikeres Dakaron vagyunk tehát túl, hiszen mindhárom magyar autós egység sikeresen teljesítette a Buenos Aires–Buenos Aires körversenyt.

A verseny hivatalos végeredménye:
1. Giniel de Villiers (dél–afrikai, VW),
2. Mark Miller (amerikai, VW): 8p. 59mp.h.,
3. Robbie Gordon (amerikai, Hummer): 1ó. 46p. 15mp.h.,
4. Ivan Erik Tollefsen (norvég, Nissan): 6ó. 4p. 34mp.h.,
5. Krzysztof Holowczyc (lengyel, Nissan): 6ó. 37p. 49mp.h.,
6. Dieter Depping (német, VW): 8ó. 43p. 29mp.h.,
7. Miroslav Zapletal (cseh, Mitsubishi): 11ó. 3p. 8mp.h.,
8. Leonid Novitskiy (orosz, BMW): 13ó. 15p. 13mp.h.,
9. Guerlain Chicherit (francia, BMW): 14ó. 49p. 49mp.h.,
10. Joan Nani Roma (spanyol, Mitsubishi): 17ó. 27p. 46mp.h.,
(…)
21. Palik László (magyar, Nissan): 27ó. 22p. 19mp.h.,
22. Szalay Balázs (magyar, Opel): 29ó. 21p. 27mp.h.,
52. Liszi László (magyar, Mitsubishi): 71ó. 27p. 52mp.h.

Dakar: Kabirov győzelemmel biztosította be második Dakar–elsőségét

Sat, 17 Jan 2009 19:11:55 +0100
A 2009–es Dakar zárónapja előtt a kamionosok versenyében lehetett a legkiélezettebb küzdelemre számítani, ugyanis a két orosz kamazost, Firdaus Kabirovot és Vladimir Chagint mindössze 3 perc választotta el egymástól az összetettben. Kabirov megnyerte az utolsó szakaszt, így ő örülhetett a végén.

A Cordoba és Buenos Aires közötti, 227 kilométeres szelektíven, amely a 2009–es Dakar utolsó szakaszát jelentette egyben, az orosz Firdaus Kabirov nagy csatában, 39 másodperccel legyőzte Kamazos csapat– és honfitársát, a korábbi ötszörös első Vladimir Chagint, ezzel fosztva meg azt a hatszoros Dakar–győztes Karel Loprais rekordjának beállításától.
Kabirovnak, aki sokáig hosszú éveken át Chagin keze alatt, annak amolyan segédjeként indult a Dakarokon, immár második alkalommal sikerült “ex–főnöke” fölé kerekednie a legendás tereprali–verseny aktuális évi végelszámolásánál, és 2005 után, 2009–ben is megnyerte a Dakart. Ezzel a 47 éves orosz versenyző lett az első nem Afrikában rendezett Dakar történelmi első győztese.
A két orosszal csakis egyvalaki, a holland Ginafos Gerard de Rooy tudta még úgy ahogy tartani a lépést, aki több szakaszt is megnyert, valamint többször is az élen állt az összetett versenyben a két hét során, és végül a dobogós, 3. helyen végzett — éppen, hogy csak kevesebb, mint 1 órás hátránnyal elmaradva két orosz riválisa mögött.

hirdetés

A magyar Szaller–Pócsik–Csitári egység végig remekelt a 2009–es Dakaron, és a pillanatnyi eredménylista alapján a zseniális 10. helyen zárta a versenyt, az utolsó szakaszon pedig a parádés 8. helyet szerezte meg.
A Darázsi–Bahor–Kis kamionos egység — technikai meghibásodás miatt — még a verseny korai szakaszában búcsúzni kényszerült, de azt hiszem, mindent elmond a magyar dakaros különítmény idei helytállásáról, hogy a magyarok közül egyedül Darázsiéknak nem sikerült eljutniuk a Buenos Aires–i célig. Mind a motoros Dési János, mind az autós Palik László, Szalay Balázs és Liszi László, mind pedig a kamionos Szaller Zoltán sikeresen teljesítette hát mindenidők talán legnehezebb, de mindenképpen egyik legkaotikusabb Dakarját. Ezúton is gratulálunk valamennyiüknek!
A verseny végeredménye:
1. Firdaus Kabirov (orosz, Kamaz),
2. Vladimir Chagin (orosz, Kamaz): 3p. 39mp.h.,
3. Gerard de Rooy (holland, Ginaf): 59p. 56mp.h.,
(…)
10. Szaller Zoltán (magyar, MAN): 20ó. 27p. 1mp.h.

Dakar: Tiszta a levegő! Marc Coma fellélegezhet: nyert

Sat, 17 Jan 2009 14:57:01 +0100
Január 17–én, szombaton rendezték a 2009–es Dakar utolsó, 14. szakaszát, egy 227 kilométer hosszú szelektívet. A motorosok közül az a portugál Helder Rodrigues teljesítette a leggyorsabban a távot, aki az egész nap során ádáz küzdelmet vívott a norvég Pal–Anders Ullevalseterrel az összetettbeli 5. helyért.

Ahogy azt előre sejteni lehetett, a 2009–es Dakar zárónapját, a motorosok mezőnyében az összetett verseny 5. helyéért folyó harc tette izgalmassá, mely a portugál Helder Rodrigues és a norvég Pal–Anders Ullevalseter között zajlott, akiket mindössze 44 másodperc választott el egymástól a nap elején.
Mivel pedig számukra volt a legkézzelfoghatóbb a motiváció, pontosan ők ketten voltak azok, akik a legbuzgóbban tekergették a gázkart, és az első két helyen fejezték be a 227 kilométeres záró szelektívet. Körülbelül a napi versenytáv feléig, csupán egy–két másodperces különbségekkel követte egymást a két motoros, ám egy idő után Ullevalseter abroncsai elkoptak, ami miatt a norvég motoros vesztett valamelyest tempójából, így portugál riválisa, a KTM–es Helder Rodrigues nyerte meg a szakaszt, és egyben kettejük “különversenyét” is, megszerezve ezzel a hőn áhított 5. helyezést a 2009–es Dakaron.
Nála is, mint ahogy mindenki másnál is sokkal jobban örült viszont a Buenos Aires–i célban a végső győztes, Marc Coma, aki bár egészen a verseny kezdetétől nem hagyott tulajdonképpen semmi kétséget összetettbeli győzelme felől, mégis csak most, a célkapuban lélegezhetett föl igazán a tiszta levegőn (Buenos Aires jelentése spanyolul Jó Levegő), azután hogy immár tényszerűen megszerezte pályafutása 2. Dakar–elsőségét, és 2006 után idén is megnyerte a legendás tereprali–viadalt. Ezzel Coma lett a Dakar történetének első olyan versenyzője, aki nem Dakarban ünnepelhette végső sikerét, jóllehet, ez aligha zavarta most a spanyol kiválóságot.

hirdetés

Rodrigues–en és Ullevalseteren kívül még volt egyvalaki, aki szintén teljes gőzzel vette az utolsó szakaszt is. Méghozzá a címvédő francia, Cyril Despres, aki egészen a célvonalig nem volt hajlandó beletörődni abba, hogy elvesztette 2007–ben megszerzett címét, ott viszont már ő is kénytelen volt.
”Nehéz lett volna pechesebben befejeznem az idei versenyt, mint amilyen balszerencsésen kezdtem azt.”– összegezte frappánsan 2009–es Dakarját a francia KTM–es, aki tehát nem vitte túlzásba az örömködést a célban.
Despres lett a 3. a 2009–es verseny zárónapján, és ezzel legalább annyit elért, hogy magabiztosan megőrizte honfitársával, a yamahás David Fretigne–nal szemben a 2. helyét az összetett versenyben. Fretigne legalább annyira boldog volt mindezek ellenére a 3., azaz dobogós helyezésével, mint amennyire Coma örült a győzelemnek.
Elégedett szájízzel zárta a versenyt a magyar Dési János is, hiszen legfőbb célját szívósan végrehajtotta azzal, hogy sikeresen teljesítette mindenidők talán legnehezebb Dakarját, ami önmagában is hatalmas fegyverténynek számít. Dési a jelenlegi eredménysor alapján a 35. helyen ért célba szombaton, összetettben pedig a 61. helyen végzett, míg a szintén magyar származású Saghmeister Gábor a szakaszon a 63., összetettben pedig a 89. lett.
A verseny végeredménye:
1. Marc Coma (spanyol, KTM),
2. Cyril Despres (francia, KTM): 1ó. 25p. 38mp.h.,
3. David Fretigne (francia, Yamaha): 1ó. 38p. 56mp.h.,
4. David Casteu (francia, KTM): 2ó. 17p. 54mp.h.,
5. Helder Rodrigues (portugál, KTM): 2ó. 22p. 11mp.h.,
6. Pal–Anders Ullevalseter (norvég, KTM): 2ó. 25p. 2mp.h.,
7. Jordi Viladoms (spanyol, KTM): 2ó. 28p. 29mp.h.,
8. Frans Verhoeven (holland, KTM): 2ó. 50p. 39mp.h.,
(…)
61. Dési János (magyar, KTM): 23ó. 21p. 38mp.h.,
89. Saghmeister Gábor (szerb, KTM): 36ó. 5p. 21mp.h.

Dakar: Kabirov nyert, és a zárónap előtt újra vezet!

Sat, 17 Jan 2009 10:51:21 +0100
Szerencsére úgy fest, hogy a Kamaznál engedik versenyezni a győzelemért az élen álló két versenyzőjüket, Vladimir Chagint és Firdaus Kabirovot (nem úgy, mint az autósok mezőnyében a VW–nél), így a kamionosok mezőnyében az utolsó két szakaszon kiélezett orosz “házidöntőt” láthat(t)unk a 2009–es Dakaron.

Amely kiélezett belharcban pénteken ismét Firdaus Kabirov került lépéselőnybe, aki megnyerte a 220 kilométer hosszú szelektívet, és ezzel összetettben is visszavette a vezetői pálcát csapattársától, az ötszörös Dakar–győztes Vladimir Chagintól, akit az utolsó etap előtt kerek 3 perccel előz meg az összetettben.
Kabirov 2005 után, idén már a 2. Dakarját nyerheti, amivel egyidejűleg megfosztaná csapat–, és honfitársát, Chagint attól, hogy beérje az örökranglistán vezető legendás cseh kamionos, Karel Loprais rekordját, aki hatszor tudta az élen zárni az aktuális évi Dakar–ralit. Nem kis tétért megy hát majd a küzdelem kettejük között a szombati, utolsó szakaszon.
A záró napon amúgy egy 227 kilométeres szelektív vár a mezőnyre, amely egy 3 perces hátrány ledolgozására még épp elég lehet Chagin számára. Hatalmas izgalmak várnak ránk tehát az utolsó napon, már főleg inkább csak itt, a kamionosok mezőnyében.

hirdetés

A magyar Szaller Zoltán a pénteki szakaszon a 10. lett, összetettben pedig a kiváló 11. helyet foglalja el.
A verseny állása 13 szakasz után (a zárónap előtt):
1. Firdaus Kabirov (orosz, Kamaz),
2. Vladimir Chagin (orosz, Kamaz): 3p.h.,
3. Gerard de Rooy (holland, Ginaf): 57p. 37mp.h.,
(…)
11. Szaller Zoltán (magyar, MAN): 20ó. 12p. 16mp.h.

Dakar: A VW tuti–taktikájával öli a versenyt, Palikot megbüntették

Sat, 17 Jan 2009 09:55:00 +0100
A pénteki, 220 kilométeres 13. szakaszon eldőlt: a Volkswagen nem versenyezteti egymással a versenyben élen álló két versenyzőjét, Giniel de Villiers–t és Mark Millert, akik közül így előbbi nyerheti meg a versenyt. Palik László 12 órás büntetést kapott, többek között Szalay Balázs óvása következtében.

A 2009–es Dakar utolsó előtti, 13. szakaszán a Volkswagen vezetői csapatutasítással éltek, és “megkérték” Giniel de Villiers–t és Mark Millert (a két élen álló versenyzőt, akik elvileg egymással harcolhattak volna a végső győzelemért), hogy várják meg a napi távnak 4.–ként nekivágó, 3. csapattársukat, a német Dieter Deppinget, és biztos, ami biztos, egymás útját egyengetve érjenek be szépen karonfogva a pénteki célba. Így is tettek, és minden bizonnyal az utolsó, szombati etapon is ugyanez lesz a képlet.
Ez pedig azt jelentené, hogy a dél–afrikai Giniel de Villiers nyerné meg a versenyt, méghozzá elsősorban remek csütörtöki hajrájának köszönhetően, ahol 100 kilométeren közel 20 percet vert amerikai csapattársára, és ezzel bár alig több, mint két perccel, de Miller elé került az összetettben. És mivel a jelek szerint a német gyár az utolsó két szakaszra már beszüntette a versenyt két versenyzője között, nagyon úgy fest, hogy ez az alig több, mint két perc döntött/fog dönteni a dél–afrikai kiválóság javára, aki nem mellesleg a Dakar történetének első afrikai győztese lehet, amennyiben valóban ő nyer.
Persze nem kizárt, hogy az utolsó szakaszra újra egymásnak ereszti két pilótáját a VW, és csak egy szakasznyival kívánták csökkenteni a kiélezett versenyhelyzet okozta rizikófaktort. Az mindenesetre feltűnő volt a részeredményeket böngészve, hogy a szakasz végén de Villiers körülbelül 2 perccel elhúzott két márkatársától, hogy Millerrel nagyságrendileg azonos idővel érjen célba a szakaszon (hiszen két perccel korábban vágott neki a napi távnak, mint az amerikai), és így megmaradjon két perc fölötti előnye az összetettben.

hirdetés

Ez talán egy arra utaló jel, hogy szombaton láthatunk majd versenyt is a két VW–es között, hiszen máskülönben az utolsó etapon is eljátszhatták volna ugyanezt, csak épp fordított szereposztással, és ezúttal Miller várta volna be de Villiers–t, és adta volna vissza ezzel a pénteken “ellopott” két percet a dél–afrikainak. Mivel azonban nem ez történt, és a VW–nél ügyeltek az eredeti különbség visszaállítására, akad okunk a reménykedésre, hogy a 2009–es Dakar utolsó napján láthatunk még komoly autóversenyt is, és a VW nem tekinti még lezártnak az idei versenyt. Mást úgy se tehetünk, reménykedjünk. Nem mintha Giniel de Villiers nem érdemelte volna ki már így is maximálisan a győzelmet, de mégiscsak, neki is biztos más érzés lenne úgy megnyernie a versenyt, hogy még az utolsó szakaszon is bizonyíthatja, hogy valóban ő a legjobb.

A VW már menne haza...
A pénteki, 13. (igen, péntek 13, ki tudja, talán épp ezért, ment biztosra a VW...)szakaszt amúgy — nyílván nagyrészt a VW óvatoskodásának köszönhetően — a spanyol Joan Nani Roma nyerte meg, aki ezzel megmentette a Mitsubishi becsületét a 2009–es Dakaron, megszerezve a Lancer Diesel első etap–sikerét a legendás tereprali–viadalon. A 2. helyet a lengyel Krzysztof Holowczyc szerezte meg Nissannal, a 3. legjobb idővel pedig a gyári BMW–csapat egyetlen még állva maradt versenyzője, a francia Guerlain Chicherit zárta a napot.
Robbie Gordon 20 perces megállásra kényszerült a szakasz közben, de így is a 16. helyen kocogott a célba, nyugodtan őrizve 3., dobogós pozícióját az összetett versenyben. Egy nappal a verseny vége előtt szinte biztosan kijelenthető, hogy két amerikai versenyző végez majd az első háromban, ami történelmi siker lenne az Egyesült Államok motorsportja számára a végül is mégiscsak az amerikai kontinensen (igaz Dél–Amerikában) megrendezett viadalon.
A magyarok közül Palik László a 25. lett a szakaszon, ám mivel még a csütörtöki szakaszra kiosztottak neki egy 10 órás büntetést, ezért visszacsúszott a 21. helyre az összetettben. Palikék fellebeznek az ügyben, ugyanis szerintük a versenyigazgatóság döntése volt csütörtökön a mezőny sötétedésig be nem érkező tagjainak kimentése, és nem az övék, ezért képtelenek elfogadni a büntetést. Mivel Palikhoz hasonlóan, több másik versenyző neve mellé is odakanyarintottak 12 óra pluszt a rendezők, így Szalay Balázs, aki remekül teljesített a bivalyerős csütörtöki napon, és még világosban beért a célba, azaz nem kapott büntetést, összetettben előrejött a 23. helyre, alig valamivel a jelen állás szerint a 21. helyre visszacsúszó Palik mögé.
Mint azt Szalay Balázs csapatának hivatalos honlapján kijelentette, nemcsak, hogy egyetért a versenybíróság döntésével, de egyenesen ő is azok között a pilóták között volt, akik kifejezetten kérték a stewardok csütörtöki döntésének átgondolását, akik eredetileg csak egy órával sújtották volna a ”pályán” ragadtakat, akik így gyakorlatilag jobban jártak volna, mint azok, akik önerőből befejezték a napi távot.
“Harminc versenyzőtársammal együtt megreklamáltam a verseny zsűrijénél a tegnapi döntésüket, miszerint összesen egy óra büntetést kaptak azok a versenyzők, akik nem fejezték be a tegnapi szakaszt, hanem a 175. km–nél lejöttek a pályáról. Igazságtalannak és a Dakar szellemével ellentétesnek tartottuk, hogy ezen döntésük azokat a versenyzőket juttassa előnyhöz, akik nem küzdenek meg azért, hogy egy szakaszt teljesen befejezzenek.”– fogalmazta meg határozott, de logikus álláspontját a dakar.hu–n közzétett nyilatkozatában Szalay, hiszen a Dakarnak tényleg a pokolian nehéz szakaszokról, és azok önerőből való leküzdéséről kéne, hogy szóljon. Ezzel pedig a versenybíróság is kénytelen volt egyetérteni.
A döntés többek között a pénteki szakaszt megnyerő, Joan Nani Romát is sújtotta, aki összetettben így visszacsúszott a 10. helyre.
A szombati zárónapon összesen 792 kilométer vár még a mezőnyre, amiből az előzetes tervek szerint 227 kilométer lesz mért szakasz.
A verseny állása 13 szakasz után (a záró nap előtt):
1. Giniel de Villiers (dél–afrikai, VW),
2. Mark Miller (amerikai, VW): 2p. 20mp.h.,
3. Robbie Gordon (amerikai, Hummer): 1ó. 27p. 13mp.h.,
4. Ivan Erik Tollefsen (norvég, Nissan): 5ó. 55p. 1mp.h.,
5. Krzysztof Holowczyc (lengyel, Nissan): 6ó. 37p. 32mp.h.,
6. Dieter Depping (német, VW): 8ó. 28p. 55mp.h.,
7. Miroslav Zapletal (cseh, Mitsubishi): 10ó. 52p. 26mp.h.,
8. Leonid Novitskiy (orosz, BMW): 13ó. 15p. 11mp.h.,
9. Guerlain Chicherit (francia, BMW): 14ó. 48p. 59mp.h.,
10. Joan Nani Roma (spanyol, Mitsubishi): 17ó. 27p. 8mp.h.,
(...)
21. Palik László (magyar, Nissan): 27ó. 3p. 50mp.h.,
23. Szalay Balázs (magyar, Opel): 28ó. 50p. 6mp.h.,
53. Liszi László (magyar, Mitsubishi): 60ó. 57p. 10mp.h.

Dakar: Despres negyedszer, Coma már csak egy napra a győzelemtől

Fri, 16 Jan 2009 19:20:20 +0100
Mivel La Rioja és Cordoba környékén egész éjszaka esett, és a péntekre tervezett 545 kilométeres szelektív első része teljesen járhatatlanná vált, így a 13. versenynap is szakaszrövidítéssel kezdődött a 2009–es Dakaron. A végül 220 kilométeresre redukált mért szakaszon Cyril Despres volt a leggyorsabb.

Mondhatni, eseménytelen napon vannak túl a 2009–es Dakar motoros élmenői, azaz tulajdonképpen pontosan olyanon, amilyenre az összetettben nagy fölénnyel vezető spanyol, Marc Coma vágyott.
Coma legnagyobb riválisa, a címvédő francia, Cyril Despres ugyan ismét nyert, és immár több szakaszgyőzelemmel rendelkezik az idei versenyen, mint katalán kollégája (Despres 4, Coma 3 etapot nyert eddig), ám mindez aligha vigasztalja most a franciát. Nagyon nagy valószínűséggel ugyanis már csak egy napig mondhatja el magáról, hogy ő a Dakar regnáló motoros bajnoka. Annyit azért mindenképpen sikerült már elérnie idén, hogy elmondhassuk, méltó módon veszti el nagy valószínűséggel trónját, és adja át azt az arra csakugyan méltó új királynak, Comának.
“Gyors és élvezetes.”– jellemezte két szóban a győztes idővel célba érő Despres a pénteki szakaszt. “Pontosan olyan volt a táj, mint amilyet a rali–világbajnokságokon szoktunk látni, csak ezúttal én magam, a saját motoromon versenyezhettem itt.”– lelkendezett a jelek szerint a raliért és az argentin tájakért is rajongó francia, aki úgy fest, mostani szakaszgyőzelmének már sokkal jobban tudott örülni, mint az előzőnapinak.

hirdetés

Habár, a szakaszrövidítés most sem volt ínyére, de kénytelen–kelletlen, elfogadta a döntést. “Természetesen, amikor hátrányban van az ember, akkor csak egy dolog hajtja: küzdeni, hogy hátha sikerül behoznia a korábban elvesztett időt. De sajnos ma az időjárás lehetetlenné tette számunkra a szakasz első részének teljesítését, így erre most nem nyílt sok lehetőségem. Kár érte, de ez van, ez is a verseny része.”– törődött bele sorsába a címvédő.
Marc Coma ugyanis, aki 2006–ban egyszer már nyert Dakart, egy nappal a verseny vége előtt továbbra is közel másfél órás különbséggel előzi meg az összetettben mögötte loholó Despres–t, így minden bizonnyal ő nyeri 2009–ben a motorosok versenyét a legendás tereprali–viadalon. Mindezt persze még mindig, még most, ennyire a célkapu torkában is korai lenne kijelenteni. Nem történt túl régen ugyanis Carlos Sainz váratlan, élről való kiesése az autósok mezőnyében ahhoz, hogy még emlékezzünk rá, és óva intsük magunkat mindenféle előzetes kijelentéstől a Dakar végeredményével kapcsolatban. A Dakar Szelleme akár még az utolsó kilométeren is meggondolhatja magát, és csúnya tréfát űzhet bárkivel — tisztelniük kell hát a versenyzőknek, különösen Comának a verseny szombati, utolsó 227 kilométeres mért szakaszát is.
Ha valakinek, akkor Comának ezt persze aligha kell magyarázni, hiszen pontosan pénteken volt a kétéves évfordulója annak, hogy a spanyol motoros a 2007–es Dakar utolsó előtti szakaszán egy fának csapódott, ami miatt az élről volt kénytelen feladni az akkori versenyt. Biztosra vehetjük, hogy bármennyire is szeretné megvédeni címét, azt azért Despres sem kívánja riválisának, hogy egymás utáni két Dakaron essen el a siker küszöbén. Akkor, 2007–ben végül Despres avanzsált kétszeres Dakar–győztessé, mostanra viszont a spanyol motoros is mindenkinél jobban rászolgált arra, hogy ő is a duplázók közé lépjen a Dakaron.
Akik között esetleg még lehet számítani egy komolyabb külön meccsre az utolsó szakaszon az élmenők közül, az a Helder Rodrigues, Pal–Anders Ullevalseter, Jordi Viladoms hármasfogat, akik jelenleg az 5–7. helyeket foglalják el az összetett listán, és kevesebb mint 3 perc választja el hármójukat a 13. szakasz után. Közöttük tehát szombaton az 5. helyért folyik majd a csata.
A yamahás David Fretigne sincs sokkal elmaradva az összetettben 2. helyen álló Despres–től, akivel szemben kevesebb mint 6 perc a hátránya, de elnézve a címvédő jelenlegi formáját, az azért egyáltalán nem valószínű, hogy a dobogón sor kerülhet még bármiféle helycserére. Ráadásul, a mezőny legjobb nem KTM–es versenyzője alighanem majd ki fog ugrani a bőréből, amint biztossá válik, hogy a 3. helyen zárta a 2009–es Dakart, így könnyen lehet, hogy az utolsó napon már nem is indít attackot honfitársa ellen.
Dési János a 31. helyen fejezte be a pénteki szakaszt, összetettben pedig jelen állás szerint a 63. helyen áll. A magyar származású Saghmeister Gábor a 86. helyen zárta a napot, összetettben pedig a 91.
A verseny állása 13 szakasz után (a záró nap előtt):
1. Marc Coma (spanyol, KTM),
2. Cyril Despres (francia, KTM): 1ó. 28p. 3mp.h.,
3. David Fretigne (francia, Yamaha): 1ó. 34p. 47mp.h.,
4. David Casteu (francia, KTM): 2ó. 18p. 23mp.h.,
5. Helder Rodrigues (portugál, KTM): 2ó. 27p. 17mp.h.,
6. Pal–Anders Ullevalseter (norvég, KTM): 2ó. 28p. 1mp.h.,
7. Jordi Viladoms (spanyol, KTM): 2ó. 30p. 4mp.h.,
(...)
63. Dési János (magyar, KTM): 22ó. 59p. 58mp.h.,
91. Saghmeister Gábor (szerb, KTM): 35ó. 35p. 58mp.h.

Dakar: Chagin ismét nyert, és újra vezet

Fri, 16 Jan 2009 10:05:35 +0100
A csütörtöki, 12. szakaszon a Kamazzal versenyző ötszörös bajnok, az orosz Vladimir Chagin immár 5. részsikerét aratta az idei Dakaron, összesen pedig a 48.–at, és ezzel, ha kevéssel is, de újra átvette a vezetést az összetettben. Orosz “házidöntő” várható a kamionosoknál az utolsó 3 napon.

A 2009–es Dakar 12. versenynapjának érdekes módon nem a 10. szakasz után élen álló, és a 11. etapot megnyerő Vladimir Chagin vágott neki a kamionosok versenyének aktuális éllovasaként, hanem csapattársa, Firdaus Kabirov, aki még a 9. szakaszon megállt segíteni a bajbajutott Tomas Tomeceknek, és az emiatt elvesztegetett idejét a rendezők utólag jóváírták. Így veszíthette hát el (ha csak átmenetileg is) a vezetői pálcát Chagin, annak ellenére, hogy éllovasként megnyerte a következő napi szakaszt is.
Abszurd helyzet, de jogos. A versenybíróság a sportszerűséget, azt a fajta bajtársiasságot jutalmazta, amely a kezdetektől fogva a Dakar szerves része volt, és ahogy Kabirov példája is mutatja, szerencsére máig az is maradt.
Chagint viszont egy pillanatra sem zökkentette ki lelki nyugalmából, és ritmusából az eset, és nyomban megnyerte a soron következő, 12. szakaszt is, ezzel véve vissza az összetett verseny vezető helyét Kabirovtól. Igaz, Chagin előnye 3 szakasszal a verseny vége előtt mindössze másfél perc márkatársával szemben, úgyhogy hatalmas belháborúra van kilátás a két orosz Kamazos között a Buenos Aires–i célig. Ebből, a végső győzelemért folyó csatából a holland Gerard de Rooy bizony egyre inkább kiszállni látszik, neki ugyanis már majd’ 1 óra a hátránya az összetettben élen álló két orosszal szemben.

hirdetés

A magyar Szaller Zoltán csütörtökön a 21. helyen ért célba, összetettben pedig a ragyogó, 11. helyen áll.
Érdekesség, hogy mivel a pokolian nehéz szakaszt a 132 motorosból 113–an, a 89 autósból mindössze 39–en, az 56 kamionosból pedig csupán 15–en voltak képesek teljesíteni a sötétedésig, ezért a rendezők — érthető módon — úgy döntöttek, hogy kimenekítik a szervizparkba a dűnék közt ragadt, összesen 110 egységet. Arról még nem született döntés, hogy ezek a versenyzők kapnak–e valamiféle büntetést. Amennyiben igen, az a magyarok közül az autós Palik László és Liszi László, valamint a kamionos Szaller Zoltán eredményét befolyásolná.
Pénteken egy kifejezetten hosszú, 830 kilométeres szakasz vár a mezőnyre, melyből 545 kilométer lesz szelektív.
A verseny állása 12 szakasz után (3 nappal a verseny vége előtt):
1. Vladimir Chagin (orosz, Kamaz),
2. Firdaus Kabirov (orosz, Kamaz): 1p. 33mp.h.,
3. Gerard de Rooy (holland, Ginaf): 56p. 58mp.h.,
(…)
11. Szaller Zoltán (magyar, MAN): 19ó. 59p. 18mp.h.

Dakar: Bődületes fordulat: Giniel de Villiers az új éllovas!

Fri, 16 Jan 2009 09:30:13 +0100
Január 15–e, csütörtök: egy könnyednek tűnő, 253 kilométeres szakasz várt a 2009–es Dakar mezőnyére. Mégis ez a szakasz tartogatta az eddigi legdrámaibb fordulatot, (igaz, korábban Nasser Al–Attiyah is az élről esett ki), ugyanis az éllovas Carlos Sainz 3 rövidke nappal a verseny vége előtt kiesett.

Mint ahogy arról már korábbi írásunkban beszámoltunk, az eddig az összetett versenyben élen álló, és 10 szakaszból (merthogy a 11.–en nem volt mért rész) 6–ot megnyerő Carlos Sainz a csütörtöki, 12. szakaszon egyenesen belehajtott egy kiszáradt folyómederbe, amelyben képletesen szólva, rögvest el is merült minden álma, amit a verseny megnyeréséről szőtt.
Sőt, még a célba érők között sem szerepel majd a neve az archívumokban, ugyanis navigátora, Michel Perin sérülése miatt (válltörés) a verseny feladására kényszerült. Annak a versenynek a feladására, amelyet már minimum félig a zsebében érezhetett. Na, van olyan, hogy kilyukad az ember zsebe, nemde?!
Az ’El Matador’ becenévre hallgató egykori kétszeres rali–világbajnok amúgy ment volna tovább, egyáltalán nem akart beletörődni abba, hogy számára véget ért a verseny. A végső szót a helyszínre siető orvos mondta ki, aki megállapította, hogy Perin válla eltörött, így pedig nem mehetnek tovább. Sainz talán nem is hitte, hogy ilyen megtörténhet az emberrel — mármint, hogy ennyire kevéssel a vége előtt, vezető pozícióból kelljen feladnia egy versenyt.

hirdetés

Pedig a Dakar nem egyszer megtréfálta már a verseny finisében az aktuális bajnokjelölteket. Elég, ha csak Stephane Peterhansel 2003–as vagy 2006–os kiesésére; az akkor még motorral induló Joan Nani Roma eltévedésére két szakasszal a 2002–es Dakar vége előtt, vagy Marc Coma utolsó előtti szakaszon való kiesésére a 2007–es évben, és máris nyugodt szívvel állíthatjuk: korántsem Sainz az első, akivel elhiteti a Dakar, hogy nyerni fog, hogy aztán harsány kacagással a fülébe üvöltse, hogy “Háhá, vesztettél!” Nem lehet kellemes érzés, annyi szent.
A navigátor szerint mindenről az itiner tehet: “A szakasz első részében elkövettünk egy kisebb hibát. Rossz irányt választottunk egy Y–elágazónál, de ebből nem lett túl nagy baj, mivel végül így is a helyes úton kötöttünk ki. Giniel de Villiers mögé kerültünk ekkor, aki körülbelül 10 perccel indult mögülünk reggel, úgyhogy még ez sem volt túl nagy probléma. Aztán viszont volt egy rejtett waypoint (szerk.: kötelezően érintendő GPS–pont) egy kiszáradt folyómedernél, melyet az itiner “veszélyes”–ként jelölt. De sokkal inkább “extrém veszélyes”–nek kellett volna állnia az itinerben! Mellesleg, az utánunk jövő autó, Nani Roma versenygépe is pont ugyanúgy beleeshetett volna a lyukba, mint a miénk, ha mi már nem lettünk volna benne abban.”– magyarázta a bizonyítványt az amúgy kiváló navigátor, aki még Pierre Lartigue mellett korábban 3 évben is megnyerte a Dakart, ám azt hiszem, az a bizonyos Y–kanyaros eset is jól példázza, hogy bizonyára nem ez volt a francia másodpilóta pályafutásának navigációs szempontból legsikeresebb napja…
Sainz tehát kiesett, és nagyon sokáig a szakaszon úgy festett a helyzet, hogy mindez azt jelenti majd, hogy a spanyol pilóta Volkswagenes csapattársa, az amerikai Mark Miller veheti át a nap végén a vezetést az összetettben. Ugyanis Miller a CP1, valamint a CP2 ellenőrzőpontoknál is vezette a napi versenyfutást az idővel, ám az ekkor (a 137. kilométernél elhelyezett, 2. ellenőrzőpontnál) még két perccel mögötte lévő csapattársa, a dél–afrikai Giniel de Villiers az utolsó mintegy 100 kilométeren begyújtotta a rakétákat, és majd’ 20 percet vert a nap 2. felében mindenkire, köztük márkatársára, Millerre is.
Ezzel pedig az idei Dakaron immár 3. szakaszgyőzelmét arató (apropó, a szakasz–győztesek közül az autósok mezőnyében ő az egyetlen, aki még versenyben van, ugyanis rajta kívül Sainz nyert 6, Al–Attiyah pedig 2 szakaszt, de ők mostanára mindketten búcsúztak) dél–afrikai kiválóság ugrott az élre az összetettben, ahol 2 és fél perccel vezet amerikai csapattársa, illetve több mint egy órával egy másik amerikai versenyző, a csütörtöki szakaszon Hummerjével a dobogós 3. helyre előresompolygó, Robbie Gordon előtt.
Ha rosszmájú akarnék lenni, megjegyezném, hogy könnyen lehet, hogy Giniel de Villiers fülére (aki amúgy hivatalosan a Dakar történetének első afrikai győztese lehet, groteszk módon éppen a verseny történetének első, nem Afrikában rendezett versenyén…) rászóltak a VW csapat vezetői, hogy Sainz kiesett, úgyhogy nyomhatja újra, ami csak a csövön kifér. Mindenesetre az azért tényleg érdekes, hogy hirtelen ennyit gyorsult a dél–afrikai, amint kiesett — eddig a csapatvezetés által vélhetően favorizált — csapattársa…
Ha így van, ha nem, annyi mindenféleképp elmondható, hogy jó kezekbe került a vezetői pálca, ugyanis Giniel de Villiers hosszú évek óta folyamatosan az élmezőnyt erősíti, és az idei versenyen is ő számított eddig az egyik legkiegyensúlyozottabb versenyzőnek (kivéve az ominózus eltévedést, ami ugye nem kizárt, hogy nem más volt, mint egy furfangos haditerv a Mitsubishi végleges legyőzésére — de ezt már egyszer részletesen kifejtettem, úgyhogy ettől most megkímélem a kedves olvasókat).
A Mitsubishi mellesleg végleg leépülni látszik (a VW közreműködése nélkül is) az idei Dakar tekintetében, ugyanis az egyetlen versenyben maradt gyári versenyzőjüket, a spanyol Joan Nani Romát technikai probléma hátráltatta a szakaszon, amelyet így tetemes hátrányban, a 41. helyen zárt, és így összetettben visszacsúszott a 6. helyre, majd' 8 órás hátránnyal. Azaz Sainz kiesése ide vagy oda, most már Roma is aztán tényleg végérvényesen kihúzta magát a végső győzelemre esélyesek (látszólag két fősre csökkenő) listájáról. Nem a spanyoloké volt tehát a csütörtöki nap az autósok mezőnyében, ugyanis nagyon úgy fest, hogy a mediterrán ország mindkét neves egysége csütörtököt mondott a 12. szakaszon.
A magyarok közül ezúttal Szalay Balázsék értek be a leggyorsabban a célba, ők az egészen zseniális, 14. helyen tették mindezt, és ezzel összetettben már a 27.–ek. Palik Lászlóék az 50. helyen zárták ezt a pokolian nehéz napot, de összetettben továbbra is remekül állnak, ugyanis a 12. helyet foglalják el. Liszi Lászlóék is épségben befejezték a 12. szakaszt, melyen a 77. legjobbnak bizonyultak, összetettben pedig az 55. helyről várják a folytatást.

A verseny állása 12 szakasz után (3 nappal a verseny vége előtt):
1. Giniel de Villiers (dél–afrikai, VW),
2. Mark Miller (amerikai, VW): 2p. 35mp.h.,
3. Robbie Gordon (amerikai, Hummer): 1ó. 18p. 52mp.h.,
4. Ivan Erik Tollefsen (norvég, Nissan): 5ó. 48p. 21mp.h.,
5. Krzysztof Holowczyc (lengyel, Nissan): 6ó. 44p. 42mp.h.,
6. Joan Nani Roma (spanyol, Mitsubishi): 7ó. 41p. 36mp.h.,
7. Dieter Depping (német, VW): 8ó. 33p. 23mp.h.,
8. Miroslav Zapletal (cseh, Mitsubishi): 10ó. 49p. 36mp.h.,
9. Leonid Novitskiy (orosz, BMW): 13ó. 19p. 6mp.h.,
10. René Kuipers (holland, BMW): 14ó. 32p. 16mp.h.,
11. Guerlain Chicherit (francia, BMW): 14ó. 56p.h.
12. Palik László (magyar, Nissan): 16ó. 50p. 48mp.h.,
(...)
27. Szalay Balázs (magyar, Opel): 28ó. 2p. 21mp.h.,
55. Liszi László (magyar, Mitsubishi): 60ó. 35p. 44mp.h.

Dakar: Despresszió: a címvédő nyert, de már ennek se tudott örülni

Thu, 15 Jan 2009 18:22:44 +0100
A szerdára tervezett szakaszt csak összekötőként kellett teljesítenie a mezőnynek, melynek tagjai így kicsit kifújhatták magukat. Csütörtökön Argentínában folytatódott a verseny, a motorosoknál a címvédő Cyril Despres teljesítette a leggyorsabban a 253 kilométeres szelektívet, de nem hozta lázba a siker.

A címvédő francia Cryil Despres–nek végre volt egy nyugodt napja, amikor sem defektek és egyéb technikai problémák nem hátráltatták, sem legnagyobb riválisa, a versenyben fölényesen vezető Marc Coma leheletét nem kellett egész nap elviselnie a tarkóján. Ő azonban nem örült mindennek, úgy fest, nem azért jött a Dakarra, hogy könnyű napjai legyenek…
“Egy terepmotoros számára reggel elrajtolni, összesen 2 vagy 3 motorost megelőzni az egész nap során, és 4 óra alatt már meg is érkezni a célba — hát hogy is mondjam, nem jelent túl nagy örömöt.”– nyilatkozta kedvetlenül a francia a dakar.com munkatársainak alig pár perccel azután, hogy megnyerte immár 3. szakaszát az idei versenyen, illetve kereken a 20.–at eddigi dakaros pályafutásában.
Persze ne nagyon csodálkozzunk azon, hogy Despres nehezen tud most örülni az apró sikereknek, hiszen ő azért utazott Argentínába, hogy megvédje 2007–ben megszerzett címét, és újra, immár harmadszor is megnyerje a motorosok versenyét a legendás Dakaron. Erre pedig, bár csütörtöki győzelmével fellopódzott az összesített listán közvetlenül Coma mögé, a 2. helyre, jelen pillanatban úgy fest, erősen a 0 felé kezd tendálni a kiváló motoros esélye. Coma ugyanis ezúttal is bejött 2.–nak, és továbbra is másfél órás előnyben van Despres–vel szemben, miközben a versenyből hátralévő napok száma hipp–hopp 3–ra apadt.

hirdetés

Ne feledjük azt sem, hogy szerdán a 2009–es kiírás egyik legnehezebb szakaszával kellett volna megbirkózniuk a versenyzőknek, egy amolyan tipikus Dakar–szakasszal, abból a fajtából, ami sokszor a feje tetejére állítja az addigi erősorrendet, és amelyet Despres imád, és, ami a legfontosabb, amire hihetetlenül nagy szüksége lett volna a verseny jelenlegi állása szerint.
Ám a köd és a rendezők döntése, hogy eltörlik a szakaszt, ettől a felzárkózási lehetőségtől megfosztották a franciát, aki viszont minden bizonnyal még mindig szentül meg van győződve arról, hogy ő a legerősebb a mezőnyben. És most némileg joggal panaszkodik, gondolván: tőle meglehetett volna rendezni a szerdai szakaszt is, bármilyen nehéz körülmények között is, akitől meg nem, az nyugodtan hazamehet, mert ez itt a Dakar, ami meg pont erről szól. És nem az olyanfajta ásítós győzelmekről, mint amilyet most aratott a kis francia. Értjük mi őt, csalódott. Az első heti pechmizéria komoly hátrányba sodorta őt az összetettben, azóta meg a rendezők folyton csökkentik, könnyítik a távot, miközben ő éppen arra vár, hogy jöjjön már el végre a szerinte vélt “igazság” pillanata, és következzék egy olyan szakasz, amelyen végérvényesen bebizonyíthatja, hogy még mindig ő a legjobb.
Ha viszont ránézünk a tabellára, nem ezt látjuk. A 2009–es Dakar–ralin, a motorosok versenyében egyelőre Marc Coma kimagaslóan a legjobb. Igaz ez még akkor is, ha ő teljesen másként látta az aktuális szakaszt, mint legnagyobb vetélytársa: “Igazán nehéz napunk volt.”– nyilatkozta Coma a 12. szakasz után.
De itt nem a szavak döntenek, a tettek mezején pedig ő a legjobb eleddig. Ezt látjuk az összesített állásból, hiszen másfél óra az előnye a 2. helyen álló Despres–vel szemben. A többi, a körülmények meg utólag senkit sem fognak érdekelni. Ez a lényeg: így vagy úgy, de Coma egészen a verseny rajtjától kezdve elképesztő módon dominál az idei Dakaron, és eleddig egy percig sem hagyott kétséget afelől, hogy ő a legjobb, és abszolút megérdemelten nyeri majd a versenyt, ha persze megnyeri. Mert mindig azt csinálta, amit kellett. Se többet, se kevesebbet. És talán épp ez a kimért precizitás az, amivel — szakterminussal élve — despresszióba kergette a kis franciát.
Akivel csütörtökön még az időjárás is együtt sírt, amikor is kissé váratlan vendég kopogtatott be a Dakar–rali ajtaján: az eső. Eső és erős szél nehezítette tehát a versenyzők dolgát a 12. szakaszon, ami ugye elsősorban a motorosok életét tette kissé még bonyolultabbá. Nem is volt mindenkinek olyan unalmas, problémamentes ez a nap, mint Despres–nek — ez már azt hiszem, hogy az ő nagyságát dicséri, hogy képes magát elunni egy 253 kilométeres mért szakasz közben…
Az eddig az összetett verseny 2. helyén álló, francia yamahás David Fretigne–nek például akadt gondja bőven a csütörtöki etapon: a legjobb nem KTM–es versenyző saját elmondása szerint, még az is csoda, hogy egyáltalán beért valahogy a célba. Ehhez képest nem is sok az a 10 perc, amivel elmaradt Despres napi győztes idejétől.
“Volt egy kis gondom ma az olajnyomással, mivel a szelep kiengedett alig valamivel a tankoló állomás előtt, és nem maradt olaj a motorban, szóval a versenyemnek ezen a ponton vége volt. Ez volt a helyzet! Végül újra összegyűjtöttem mindent, és most itt vagyok a célban. Szerintem, ha valami, hát ez maga a csoda. Hogyha kihúzom az olajmértéket, azt látom, hogy csontszáraz. Egy árva csepp olaj nem maradt a motorban. Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy jutottam el a célig. 20 percen keresztül babráltam a motoron, és ehhez képest egyáltalán nem is vesztettem sok időt. Egyszerűen megpróbáltam gyorsan menni, miközben folyamatosan hallgattam a motort, és lám, csak itt állok valahogy.”– dicsérte Yamaháját Fretigne a nap végén, akitől tehát elcsente az összetett verseny 2. helyét Despres, de aki mégis sokkal boldogabb volt a célban szakasz–győztes honfitársánál…
A magyar Dési János a 48. helyen ért célba a 12. szakaszon, összetettben pedig az 65. helyen tartózkodik. Visszaesésének oka, hogy még a keddi nap után kapott egy 8 órás büntetést, amiért kihagyott egy kötelezően érintendő GPS–pontot. A magyar származású Saghmeister Gábor jelen állás szerint csütörtökön a 100. helyen futott be, és ezzel összetettben a 95.
A verseny állása 12 szakasz után (3 nappal a verseny vége előtt):
1. Marc Coma (spanyol, KTM),
2. Cyril Despres (francia, KTM): 1ó. 29p. 48mp.h.,
3. David Fretigne (francia, Yamaha): 1ó. 33p. 55mp.h.,
4. David Casteu (francia, KTM): 2ó. 16p. 13mp.h.,
5. Helder Rodrigues (portugál, KTM): 2ó. 24p. 4mp.h.,
6. Pal–Anders Ullevalseter (norvég, KTM): 2ó. 24p. 7mp.h.,
7. Jordi Viladoms (spanyol, KTM): 2ó. 27p. 57mp.h.,
8. Frans Verhoeven (holland, KTM): 2ó. 45p. 14mp.h.,
(…)
15. Francisco Lopez (chilei, KTM): 6ó. 31p. 16mp.h.,
65. Dési János (magyar, KTM): 20ó. 38p. 17mp.h.,
95. Saghmeister Gábor (szerb, KTM): 34ó. 46p. 50mp.h.

Dakar: Kiesett a topfavorit, Carlos Sainz számára véget ért a 2009–es Dakar!

Thu, 15 Jan 2009 16:38:48 +0100
Carlos Sainz már biztosan nem fogja megnyerni a 2009–es Dakar–ralit, a versenyben eddig vezető spanyol ugyanis a 12. szakaszon összetörte autóját és navigátora sérülése miatt feladta a küzdelmet. A Volkswagennek azonban így is van esélye a győzelemre, hiszen Giniel de Villiers örökölte az első helyet.

Már–már elkönyvelhettük, hogy Carlos Sainz nyeri az idei Dakar–ralit, de az élet ismét bebizonyította, hogy a tereprali bizony veszélyes műfaj. A spanyol klasszis kis híján fél órával vezetett csapattársa előtt a csütörtöki szakasz előtt, tehát kapkodnia sem kellett, egy vizmosás azonban mégis megtréfálta.
A mezőny visszatért Argentínába, csütörtökön a Fiambala és La Rioja közti szakasz várt a versenyzőkre. Carlos Sainzot a 79. kilométernél érte utol a balszerencse, a spanyol itt hajtott bel abba a bizonyos árokba. Ez még nem is lett volna akkora probléma, de Sainz francia navigátora, Michel Perin annyira megütötte a vállát, hogy nem tudták folytatni. A párost helikopterrel szállították a fiambalai táborba.
“Mindkettőjükkel beszéltem, és bár természetesen nagyon csalódottak, megkönnyebbültek, hogy nagyobb baj nélkül megúszták a balesetet”– nyilatkozta a Volkswagen sportigazgatója, Kris Nissen a Motorsport–Total.com munkatársának.

hirdetés

Sainzék kiesése után az autósok közt összetettben a szintén volkswagenes Giniel de Villiers vezet csapattársa, Mark Miller előtt.

Dakar: Palikot a sivatag is megajándékozta születésnapja alkalmából

Thu, 15 Jan 2009 09:49:50 +0100
Palik László és Darázsi Gábor egyszerűen nem akarja elhinni, hogy az összetett tizedik helyéről várhatja a 2009–es Dakar–rali csütörtöki, sorrendben tizenegyedik szelektív szakaszának a rajtját.

A pilóta és navigátora álmában sem gondolta volna, hogy három nappal az Argentínában, valamint Chilében zajló tereprali–verseny vége előtt a gyári támogatású csapatok autói között jegyzik a 331–es rajtszámú ezüstszínű Nissanjukat.
Palik László kedden, a Föld egyik legszárazabb helyén, az Atacama–sivatagban ünnepelte negyvenhetedik születésnapját. Úgy gondolja, a legszebb ajándékot már megkapta: “Sikerült megmásznunk a hatalmas dűnéket, az Atacama–sivatag azzal “köszöntött fel”, hogy átengedett a homokhegyeken” – nyilatkozta saját honlapján a magyar tereprali–bajnokságot tavaly megnyerő, 2008–ban az Év autóversenyzőjének választott Palik László.
“Az pedig tényleg maga a csoda, hogy ebben a roppant kemény küzdelemben az első tízben vagyunk. Amikor másfél hete a Buenos Aires–i rajtnál körbenéztem, azt mondtam, olyan erős a mezőny, hogy az első húszba sem lehetséges bekerülni. Aztán elkezdődött a viadal, s olyan brutális szakaszokat jelöltek ki a szervezők, hogy attól féltem, szétesik a Nissan. Ám bírta a terhelést, mi pedig egyre feljebb kapaszkodtunk.”

hirdetés

“Tényleg hihetetlen az egész, de megpróbálok nem is gondolni a pozíciónkra. Ugyanis, mit sem érnének az elmúlt napok erőfeszítései, ha nem jutnánk el a célba. Márpedig abban biztos vagyok, borzalmas szelektíveken át vezet az út Buenos Airesbe. A csapat nagyon sokat dolgozott azért, hogy jól szerepeljünk, de mindenki tudja, egyelőre csak részeredményekről beszélhetünk”– mondta Palik.

Forrás: palikracingteam.com